A kegyszobor érintése, simogatása.

Megemlékezünk még némely népi hagyományról, szokásról, amelyek a búcsújáró helyeken, a kegyszoborral, vagy a történelemmel  kapcsolatban maradtak fenn a gyakorlatban:

Általános népi hit és hagyomány, hogy a kegyszobor megérintése, simogatása kegyelemmel  jár és hatásos eszköz, hogy a Szűzanya meghallgassa a hívő kérését. Ez a világ minden búcsújáró helyén gyakorlatban van. Pl. Lourdesban, ahol a barlangnál lévő Mária-szobrot nem érik el a zarándokok, olyan magasba van helyezve, az alatta lévő sziklát simogatják, csókolgatják.

Bálint Sándor, a népi szokások, hagyományok kutatója és ismerője a következő, az Egyház által is elfogadott magyarázatát adja ennek a gyakorlatnak. (Sacra Hungaria, 102-103.o.)

“ A dolgok, kultikus szertartás álatal már a pogány népeknél is mágikus színezetet nyertek (tabu, totem, stb.), a katolikus gyakorlatban pedig szentelménnyé válnak, amelyeknek az egyházi felfogás, meg a belőle fakadó jámbor néphit értelmében egyaránt különleges foganatosságuk, kegyelemközlő erejük van. A kölünböző tárgyak, a szentelés és áldás által karizmatikus jelleget nyernek. Az Egyház tehát a régiek szimbólikus természetszemléletét elismerte, megszentelte, művészetében és liturgia-rendszerében fölhasználta. Így keletkeztek az Egyházban a szentelmények. ( Vizszentelés, gyertyaszentelés, tárgyak megáldása...)  -  A szentelmények át meg átszövik népünk személyes életét, mindennapi munkáját. Egészséget és oltalmat közölnek a bennük bízókkal.”  -  Ezért van az, hogy a búcsújáró helyeken megszenteltetik pappal kegytárgyaikat, (rózsafüzért, imakönyvet, vallásos érmeiket), elviszik a kegyszoborhoz és hozzáérintik. Úgy érzik és úgy tudják, hogy a szentelményből és kegyszoborhoz érintett tárgyakból misztikus kegyelem árad rájuk és mindazokra, akiknek otthon átadják. Nagyon sokszor magukkal viszik a búcsúra otthon maradt betegeik ruháit, tárgyait, hozzáérintik a kegyszoborhoz és a Szűzanyának ajánlják őket. A hívő keresztény tudatában van annak az igazságnak, hogy Szűz Mária, Jézus Anyja közben tud járni Szent Fiánál az égben, teljesíteni tudja kéréseiket. Az imameghallgatásnak egyetlen titka az erős hitben és fenntartás nélküli bizalomban rejlik. Az emberben lévő misztikum, amellyel kéri és fogadja az Istentől jövő jelzéseket, kegyelmeket, olyan tényező, amelyet a mai fejlett tudomány és teknika sem tud megmagyarázni, vagy túllicitálni. Nagy titok az ember, még nagyobb titok az ember szellemi világa.

Milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a kegyszoborhoz érintett szentkép erejének, álljon itt a következő feljegyzett történet:

1749 júniusában Szentiványi Mihály felesége Boros Zsuzsanna Lövéte mellett, a kirulyi fürdőben tartózkodott unokáival. Néhány nap múlva a harmadik unoka, Tamás, aki kb. 7 éves lehetett, mindenki megrőkönyödésére hirtelen meghalt. A szerencsétlen nagyanya tanács és remény nélkül állott a rengeteg erdő közepén. Környezetét megkérte, menjenek Lövétére és a halott gyermek részére hozzanak koporsót. Ő pedig bement a halott gyermekhez és imakönyvéből kivette a boldogságos Szűz csíksomlyói képét, rátette a halott gyermek testére és trédre borulva kérte a Szent Szűz közbenjárását. Három óra múlva a körülállók nagy rémületére a halott gyermek felébredt. A nagyanya hírvivő útján értesítette a Szebenben tartózkodó édesanyát és kérte, hogy hálából, készíttessen akkora emléktárgyat ezüstből, mint amekkora az az imakönyv volt, amelyből kivette a képet. El is készíttette és átadta egy ferences atyának, aki elhozta Somlyóra.(Losteiner: Chronologia 559 p.)