Búcsúzás a kegyhelytől:

Megható a keresztaljai csoportok búcsúzása a kegyhelytől, különösképpen a kegyszobortól. Valóságos drámai jelenet alakul ki, ahogyan megköszönik a Szűzanyának a nála kegyelemben töltött órákat, perceket.

Beleimádkozzák, beleéneklik búcsúzásukba, mennyire fáj, hogy el kell válniuk Édesanyjuktól, a boldogságos Szűz Máriától. Csak az vigasztalja, csak abban a gondolatban tudnak megnyugodni, hogy ezután sem hagyja el őket, szeme rajtuk lesz további életküzdelmükben. Megígérik, hogy újra eljönnek őhozzá, amikor ismét elkövetkezik a búcsújárás ideje.

Aztán elindul a keresztalja hazafelé. Boldogan mennek, mert sok vigasztalásban volt részük a búcsúban.

Otthon a község határánál várja az otthonmaradottak csapata, a lelkipásztorral az élen, kereszttel és lobogókkal. Úgy fogadják a hazatérő búcsúsokat, mint akik győztes csatából térnek vissza. Ők pedig átadják a Szűzanya üdvözletét és áldását. Majd közös körmenetben vonulnak a templomba, hálát adni Istennek a segítségért és elnyert kegyelmekért.