Drop Down MenusCSS Drop Down MenuPure CSS Dropdown Menu

Régi és újabb búcsús élmények


Három képben mutathatom be búcsús élményeimet csíksomlyói pünkösdi zarándoklásommal kapcsolatban:  az 1940-es, az 1970-80-as és az 1990-es években nyert emlékeimet.
1940-ben, mint tizenhárom éves ifjú jöttem a pünkösdi búcsúra, csíkszenttamásról, keresztaljával, gyalogszerben. Újszerű élményekkel gazdagodtam a gyalogos zarándoklásban, ahogyan imádkozva-énekelve róttuk a kilómétereket, ritmikus csengőszóra, Csíksomlyó felé. Megérkezve a kegyhelyre, láttam a nagy, szép templomot, a templomban a kegyszobrot, mintha mosolyogva nézett volna rám. Előtte lelkes búcsúsok sokasága, akik áhítatos lelkesedéssel köszöntgették a Szűzanyát, oltalmát, kegyelmét kérve. Majd felsorakozva körmenetben megkerültük a Kissomlyó hegyet. Mennyi élmény, mennyi szépség! Most már megértettem, miért kívánkozik a székely nép Csíksomlyóra, búcsúra menni.
1970-ben jöttem Csíksomlyóra, most már mint ferences kisegítő lelkész P. Daczó Lukács mellé, később P. Écsy János alattvalójaként. A következő két évtizedben tevékenyen közreműködtem a pünkösdi búcsú rendezésében. Igaz, hogy akkor még akadályozva volt a búcsú lényegének, a pünkösdszombati körmenetnek megtartása. Így hát csak a templomban végezhettük el az ünnepi szentmiséket. Így is szép volt a pünkösd. Tanúja voltam hogyan növekszik évről-évre a búcsúsok létszáma, mondhatnám, ezerszámra. Nagy élmény volt számomra, a szép ünnepi szentmise, prédikáció, tömeges gyónással, áldozással. Láttam népünk áhítatát, ahogyan imádkoztak a Szűzanya kegyszobra előtt, mély meghatódottsággal, lelkében megújulva. Zengett a búcsús ének: „Édesanyánk, hozzád jöttünk, Lángadozva, mert szeretünk.
 Eltávozáskor még egyszer feltekintettek a kegyszoborra, a Szűzanya áldását, segítségét kérve, hogy a jövő évben is eljöhessenek a búcsúra.
1990-től 2000-ig P. Bartók Alberttel szerveztük és vezettük le a pünkösdi zarándoklatot. Most már megrendezhettük az ősi szokásos pünkösdszombati körmenetet. Láttuk a székely nép örömét, amikor újra körmenetben ünnepelhették a búcsút, a somlyói segítő Szűz Mária tiszteletére. Láttuk, ahogyan nő a zarándokok létszáma, évenként 40-50 ezer lélekkel. Megtapasztaltuk, hogy a kegytemplom előtti téren nem fér el a hatalmas tömeg. Megoldást kellett keresnünk. Akkor határoztuk el, hogy oltáremelvényt építünk a Kissomlyó mögötti térségben és oda vezetjük ki a népet ünnepi szentmisére. Természetesen ennek kivitelezése hatalmas megszervezésbe került. Segítségünkre voltak ebben a gimnáziumi tanárok, s a karszalagos rendezők.  Láttuk a nagy keresztaljákat, amint lelkesedéssel követték a rendezők utasítását. Láttuk milyen fegyelmezetten vett részt a nép az ünnepi szentmisén, milyen nagy figyelemmel hallgatták az ünnepi szónoklatokat. Énekléssel, imádkozással szentelték meg a szép búcsús ünnepet.  Soha, sehol rendbontás nem történt évtizeden át. Mindez nagy örömmel töltötte el szívünket és bensőséges hálálkodással mondtunk köszönetet Istennek és a boldogságos Szent Szűznek.
                                                                                                         P. Márk József OFM