Különös szokások:

A hívek a búcsújáróhelyről szentelményeket szoktak magukkal vinni: önmaguknak oltalmazó emlékeztetésül, az otthoniaknak pedig búcsúfiául, kegyelmi ajándékul.  -  A szegedi búcsúsok induláskor Máriaradnán zöld ágat törnek és visznek kezükben, ami azt jelképezi, hogy lelkük mintegy kivirágzott kegyelemben, a búcsújárás alkalmával.  -   Ugyanezt elmondhatjuk a csíksomlyói búcsúsokról is:  a zarándokok nyírfaágat visznek magukkal. Kezükben, csomagjukon, tarisznyájukon, újabban a személygépkocsit, sőt az autóbuszt is, amelyen utaznak zöld nyírfaággal díszítik föl. Honnan ez az ősi szokás, hogy éppen nyírfagallyakkal díszítenek? Mi ezt a valószínű magyarázatot adjuk, amire a mai búcsús már nem is gondol:  bizonyára 1567-ben a hargitai győzelem után, a hegyről való levonuláskor és a Somlyóra való fölmenetelkor éppen zöld nyirfaágakkal diszítették győzelmi lobogóikat. Mert május végén a nyírfa zöldel a legszebben. Aztán van egy népi hagyomány: a búcsúról hazavitt nyírfaágat beteszik a “belső szobába,” míg csak el nem hervad. Megszámlálják, hány levele van és a családnak naponta annyi Üdvözlégyet kell elmondania, ahány lapi van az ágakon. Ezt az imát Szűz Mária tiszteletére, a család egészségéért, boldogságáért kell felajánlani. Amikor egy levél lehervad az ágról, megszűnik az imakötelezettség.  

A búcsúfia rendszerint szentkép, vagy éppen a kegykép másolata, olvasó, érem, vagy valamely műtárgy, mely a búcsúra emlékeztet. Ezeket a búcsúsok megszenteltetik pappal, majd a kegyszoborhoz érintik. Az a bensőséges hiedelem vezérli őket, hogy a kegykép csodatevő hatásából, segítő erejéből valami a búcsúfiába besugárzik. Ezen kegytárgyakat otthon elteszik, vagy szeretteiknek adományozzák. Az a tudat él lelkükben, hogy a somlyói segítő Mária velük van kegyelmével, áldásával.

A gyerekeknek szánt búcsúfia közül a mézeskalács a legjellegzetesebb.    A mézeskalács valamikor kultikus eledel, vagyis szentelmény volt. Megették, hogy mintegy megszentelődjenek ezen eledel által. Erre utal az a mézeskalácsosok között élő hagyomány, hogy ezt a mesterséget a barátok találták ki. (Bálint S: Sacra Hung. 178-179.o.)